A SuperFreakonomicsben írtak egy luxusprostiról aki vállalkozói képességei és közgazdasági felfogása révén óriási anyagi sikereket ért el. Allie-nek neveztük el, ami nem a saját, és nem is munkában használt neve. A könyv megjelenése után az iránta támadt nagy érdeklődés hatására Allie beleegyezett, hogy válaszol néhány olvasói kérdésre. Alább a kérdések találhatók, némileg átfogalmazva, Allie válaszaival. Allie-vel nemrég pedig a Business Insider készített interjút.
Kérdés: Elárulná, hogyan lett prostituált, és mit gondol vagy tud a családja a foglalkozásáról?
Válasz: A szüleim nem tudják, mit dolgozom, és általában nem avatom be őket a szexuális életembe. Programozóként dolgoztam, amikor elhatároztam, hogy állást váltok, és luxusprosti leszek. Nem volt párkapcsolatom, és népszerű randioldalakon próbáltam ismerkedni. Az ,,igazi” megtalálása kemény diónak bizonyult, de sok helyes pasival sikerült találkoznom. Prűd kisvárosban nőttem fel, és csak akkoriban kezdtem felfedezni a saját szexualitásomat. Sohasem gondoltam úgy, hogy a szüzesség vagy a monogám párkapcsolat tesz értékes emberré, mégis, korábban alig éltem ki a szexuális fantáziáimat. Megismerkedtem olyan emberekkel, akik egészen másfajta életet éltek, és ahogy közelebb kerültünk, a korábban felépített sztereotípiáim kezdtek széttöredezni. Ekkor a húszas éveim közepén jártam, és aktív nemi életet éltem. Egy napon aztán az egyik internetes chatoldalon foglalkozásként az escortot írtam be. Másodperceken belül rengeteg üzenetet kaptam, és egy hét chatelés után végül találkát beszéltem meg egy fogorvossal egy hotelben. Az élmény közel sem volt olyan érzéki vagy káprázatos, ahogy korábban elképzeltem. Mindenesetre amikor elbúcsúztunk, azt gondoltam: “Nem is volt rossz.” Végiggondoltam, hogy ha havonta csak egy találkát lebonyolítok, azzal már fedezhetem az autóm törlesztőrészletét, és még félre is tudok tenni. Végül aztán munkát váltottam. Amikor feladtam a programozói állásomat, azzal indokoltam magamnak, hogy több szabadidőre van szükségem. Az egyik súlyosan beteg családtagomat ápoltam és az így szerzett pénz és szabadidő főnyeremény volt számomra.
Kérdés: Van valamilyen erkölcsi problémája választott foglalkozásával?
Válasz: Semmi erkölcsbe ütközőt nem találok abban, hogy valaki pénzért szexel, feltéve, hogy ügyel a biztonságra, és csak kölcsönös beleegyezésen alapuló aktusba megy bele. Arra viszont sokat gondolok, hogy a szeretteimet és a jövőmet milyen társadalmi és jogi hátrányok érhetik emiatt.
Kérdés: Milyen kliensei vannak?
Válasz: Általában fehér, házas és dolgozó férfiak, negyven és ötven között, évi 100 000 dollár fölötti keresettel. Sokan közülük orvosok, jogászok és üzletemberek, akik napközben igyekeznek néhány órára elszabadulni.
Kérdés: A kliensei közül hányan házasok?
Válasz: Szinte mindenki. Az arány biztosan jóval 90% fölött van. Nem akarom a mundért védeni, de ezek a férfiak Csak szexpartnerre vágynak. Általában olyanokról van szó, akik könnyen szerezhetnének szeretőt (ha akarnának), de ők inkább minden elkötelezettség nélkül akarnak randizni. Ezek a férfiak meg akarják óvni a családi életüket.
Kérdés: Mit gondolnak vagy tudnak a feleségek arról, hogy hová jár a férjük?
Válasz: Ritkán tudom meg, mit szól a feleség az egészhez, de vannak, akik a párjukkal jönnek, azt gondolom, ők biztosan nem ellenzik a dolgot.
Kérdés: Tudja a kliensei valódi nevét?
Válasz: Igen, mindig. Ragaszkodom hozzá, hogy megadják a teljes nevüket és a munkahelyüket, ahol el tudom érni őket a találkozónk elött. Amikor találkozunk, elkérem az irataikat is. Ezenkívül igénybe veszem olyan cégek szolgáltatását is, amelyek a kliensek személyazonosságának ellenőrzésében segítenek. Ezek a vállalkozások hitelesítik a kliens adatait, és eltárolják egy adatbázisban, úgyhogy amikor a kliens elöszőr találkozik egy lánnyal, nem kell az egész ellenőrzésen újból átesnie. Egy bizonyos összegért azt is megkérdezhetem, hogy egy adott kliensnek voltak-e már problémái a többi escorttal, vagy hogy hol dolgozik, és mi a teljes neve.
Kérdés: Milyen költségei vannak?
Válasz: Havi 300-500 dollár között fizetek az online hirdetése kért, évi 100 dollárt a weboldalamért, havi 100 dollárt a telefonszámlámra, évi 1500 dollárt profi fényképekért. Amikor idegen városban vagyok akkor többletköltségeim az utazás, a hotelszámlák, valamint a magasabb hirdetési költségek.
Kérdés: Sajnálja-e valamiért, hogy ezt a pályát választotta?
Válasz: Azzal, hogy luxusprosti lettem, számos olyan lehetőség nyílt meg elöttem, ami amúgy soha. Mindazonáltal nem csak a hirdetésekért, az online felületekért és a profi fotókért kell nagy árat fizetnem. Úgy érzem, hogy emellett a munka mellett szinte lehetetlen normális párkapcsolatot kialakítani. Tehát nagyon magányos életforma ez. Ráadásul a munkám körüli titkolózás több okból is nehézséget okoz a családom és a barátaim elött.
Kérdés: Mit gondol, hogyan változna meg a prostitúció, ha legalizálnák? Akarná, hogy a lánya prostituált legyen?
Válasz: Ha a társadalmi és jogi keretek megváltoznának, szerintem prostituáltnak lenni ugyanolyan lenne, mint ha valaki terapeuta. (Persze magam sohasem voltam terapeuta, úgyhogy e szakmáról korlátozottak az ismereteim.) A legtöbb escorthoz hasonlóan, a terapeuta is óradíjért kínálja a szolgáltatásait. A terapeutának szintén úgy kell emberekkel találkoznia, hogy első alkalommal fogalma sincs róla, ki sétál be az ajtón. Sokuknak saját irodája és önálló praxisa van. Ráadásul az üléseken elhangzottak bizalmasak, és a munka teljes diszkréciót követel. Azt gondolom, a terapeutáknak is vannak olyan pácienseik, akiket kedvelnek, és olyanok is, akiket kevésbé. A terapeuta bevétele feltehetőleg emelkedik, ha a kliens úgy érzi, a terapeuta kedveli őt (ahogy ez más foglalkozásokra is igaz). Egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy hasonló tudással rendelkeznék, mint egy képzett terapeuta, vagy bármilyen módon lebecsülném a munkájukat, egyszerűen rámutatok néhány egyértelmű hasonlóságra. Ha volna gyermekem, nagyon remélem, hogy lenne annyi ereje és lehetősége, hogy azt csinálja, amit akar, s hogy ura lenne a szexualitásának. Ennek a munkának azonban megvannak a maga hátrányai, és gyakran súlyos árat kell fizetnie annak, aki ebben a szakmában dolgozik. És ugyanúgy, mint minden szülő, szeretném, ha a gyermekemnek nálam jobb sors jutna.
Kérdés: Támogatja-e a legalizálási törekvéseket?
Válasz: Úgy gondolom, a prostitúciót legalizálni kellene. Ha egy párocska együtt vacsorázik, iszogatnak, majd lefekszenek egymással, azt randinak hívjuk. Ha ugyanők együtt vacsoráznak, iszogatnak, majd lefekszenek egymással, de végül pénzes boríték kerül az éjjeliszekrényre, az illegális. Tudom, hogy vannak nők, akik kényszerből választják a prostitúció, ők az iparág egészen más szegletében dolgoznak, mint én. Sokuknak drogproblémái vannak, erőszakos partnerük és egyéb nehézségeik. Azt gondolom, ahelyett hogy időt és pénzt ölnek abba, hogy ezeket a nőket letartóztassák és bűnözőként kezeljék, a véges forrásokat inkább arra kellene fordítani, hogy más lehetőségeket teremtsenek és segítséget nyújtsanak nekik. Azoknak a nőknek, akik nem akarnak prostituáltak lenni ne kelljen ezt a szakmát választaniuk, inkább kaphassanak valamilyen segítséget helyette. Azoknak a nőknek viszont, akik szeretnék ezt csinálni, legyen nyitott a lehetőség. Úgy érzem, senkinek sem szabad olyan munkát végeznie, amely az erkölcsi érzékébe ütközik.
Kérdés: Mit változtatna a legalizálás az üzleti modelljén?
Válasz: Meggyőződésem, hogy csökkentenem kellene a tarifákat. Úgy gondolom, sokkal többen választanák a prostitúciót hivatásként, és sokkal több férfi venné igénybe a szolgáltatásaikat. Ennek ellenére a legalizálás nem hárítaná el az összes akadályt. A munkánkhoz továbbra is negatív értékítélet társulna, mind a prostituáltakra, mind a kliensekre nézve. Bizonyos országokban, például Kanadában, ahol a prostitúcióellenes törvények különösen megengedők, a tarifák alacsonyabbak ugyan, de nem lényegesen. Szóval továbbra is lennének férfiak, akik félnének attól, hogy feleségük rájön, és továbbra sem szeretném, ha a családom megtudná, mit dolgozom.
Kérdés: Dubner és Levitt azt írta, hogy Ön közgazdaságtani képesítést is szerzett. Átformálta-e ez azt, ahogyan a munkájáról gondolkodik?
Válasz: Nagyon is, íme, néhány példa:
Vacsora barátokkal = alternatív költség.
Tökéletesen pontos információ = internetes értékelések.
Tranzakciós költség = megszervezni egy találkozót.
Ismétlődő játék = hírnév.
Termékmegkülönböztetés = csak szőkét ne !
De komolyan, jó lett volna, ha már régebben is tudom, amit most tudok. 🙂
